"Lelki kosár"
Vízkereszt Főünnepe - gondolatok
(a video - üzenetet itt tudja megtekinteni)
Január 6-án, Vízkereszt ünnepén a napkeleti bölcsek látogatására emlékezünk. Máté evangéliumának 2. fejezetében olvasunk arról, hogy egy új csillag felfedezése arra indított mezopotámiai előkelő személyeket, hogy útra keljenek és felkeressék a zsidók újszülött királyát. Jeruzsálembe érve újabb információt kapnak zsidó írástudóktól, akik Mikeás próféta jövendölése alapján közlik, hogy a Messiásnak Betlehemben kell születnie. A bölcsek ennek tudatában folytatják útjukat, és Betlehembe érve leborulással és ajándékok átadásával fejezik ki hódolatukat a gyermek Jézus előtt.
Miért fontos ez a történet számunkra? A bölcsek látogatásában az egyház az ókortól kezdve a pogányok, azaz nem-zsidók hitre jutásának előjelét látta. A távolból érkezett bölcsek jelenléte Jézus bölcsőjénél világosan jelzi: Isten egyszülött Fia azért testesült meg, hogy minden ember Üdvözítője legyen.
A szóban forgó bibliai elbeszélésnek, az általános érvényű teológiai tanítás mellett, olyan üzenete is van, amely személyesen érint bennünket. A bölcsek útja ugyanis minden keresztény, sőt minden igazságot kereső ember számára irányadó lehet. A bölcsek számára két útmutató szempont volt leginkább meghatározó: a csillag mint a természet egyik jele, valamint a Szentírás üzenete. Ahhoz, hogy eljussunk Krisztushoz, vagyis egyre szorosabb közösségre lépjünk vele, szükséges, hogy nyitottak kegyünk a „jelek" felé, amelyekkel Isten megérinteni és megszólítani kíván minket. Ezek a „jelek" lehetnek természeti adottságok vagy olyan események, amelyek megfontolásra késztetnek. Ám éppúgy szükséges, hogy nyitottak legyünk arra az útmutatásra, amelyet Isten írott szava, a Biblia közvetít számunkra. Persze nem elegendő csupán a felszínes olvasás, illetve a liturgikus összejöveteleken felolvasott szövegek felületes hallgatása. Engednünk kell, hogy az ige megérintsen és cselekvésre ösztönözzön minket. Milyen meglepő: a szóban forgó történetben Mikeás jövendölése csak a bölcseket ösztönzi elindulásra, a Szentírásban nagyon is jártas írástudókat nem.
A bölcsek útját illetően még egy mozzanat kiemelhető: a közös előrehaladás. A napkeleti bölcsek nem magánzók voltak, s nem is vetélytársaknak tekintették egymást, hanem közösen, nyilván egymást folyamatosan támogatva jutottak el Krisztushoz. Az együvé tartozás tudata számunkra is meghatározó kell, hogy legyen. „Senki sem menekülhet meg önmagában" - hangsúlyozza joggal Ferenc pápa. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy senki sem juthat el célhoz csupán önmagára támaszkodva. Csakis a közös előrehaladás, vagyis hitbeli tapasztalataink megosztása, valamint a szolidaritás és testvéri szeretet tettekben való megnyilvánulása teszi lehetővé, hogy eljussunk földi vándorlásunk végcéljához, és színről színre láthassuk Krisztust, mindnyájunk Üdvözítőjét.
Dr.Kocsis Imre
Karácsonyi gondolatok
(a video - üzenetet itt tudja megtekinteni)
4. Ádventi vasárnap - gondolatok
(a video - üzenetet itt tudja megtekinteni)
Advent IV. vasárnapján az üdvösség történetének fontos pillanatát elevenítjük fel az angyali üdvözlet evangéliumának ünnepélyes felolvasásával (Lk 1, 26-38). Halljuk az isteni kezdeményezést: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni". S halljuk az önátadás válaszát Mária ajkáról: „Íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint". Az angyali üdvözlet felidézése a bűnbánati szent időszak végén mintegy közvetlen előkészítésül szolgál a nagy ünnepre, hogy majd karácsonykor örömmel csodálkozhassunk rá a megtestesülés misztériumára: az Ige testté lett, s köztünk lakott (Jn 1,14). Van-e annál méltóbb felkészülés az ünnepre, mint hogy az édesanyával együtt várjuk a születendő gyermeket, Szűz Máriával együtt a Megváltót?
Gondolataink és érzelmeink ráhangolódását a nagy ünnepre segítheti a katolikus egyház hagyományos imájának, az Úrangyalának (Angelus) imádkozása; amire naponta meghív bennünket a templomi harangszó, azt most átelmélkedve, személyes hitéletünket az egyház hitéhez igazítva tehetjük. Ha esetleg nem tanultuk meg annak idején nagyanyánktól, most felvehetjük rendszeres imáink közé; ha távol lakunk a templomtól, legalább az ünnepi időszakban beállíthatjuk mobiltelefonunkon a déli harangszót a rádióból.
Harangszóra imádkozni reggel, délben és este kegyes hagyomány, a múltban gyökerező szokásrend is maradhat csupán (vagy a nemzeti emlékezet része, mint nálunk a déli harangszó), de ha e hagyomány lényegét, a Szűzanya köszöntését tartjuk szem előtt, akkor nemcsak a hittitkokat idézhetjük rendszeresen emlékezetünkbe, hanem közelebb kerülhetünk a Szűzanyához, aki az angyali üdvözletet hittel fogadta. A lelki hatást ragadta meg a názáreti Szent Ház „hangulatára" ráérezve Gárdonyi Géza, miközben az egri harangok esti imára hívó hangját hallgatta:
Tán ilyen est volt, ilyen csillagos,
az ég ily kék, a föld ily harmatos,
s a kerti fák így álltak a homályban,
amikor ő szobája magányában
ott térdelt a kis gyékény-szőnyegen,
s imádkozott mélázón, csöndesen,
imádkozott magasba néző szemmel...
S a szoba megtelt égi fényözönnel:
Üdvözlégy Mária!
Gárdonyi Máté
3. Ádventi vasárnap - gondolatok
(a video -üzenetet itt tudja megtekinteni)
Kedves Hallgatók!
Advent harmadik vasárnapja a gaudete vasárnap, amely arra hív fel minket, hogy örüljünk.
Az már maga egy érdekes helyzet, amikor kívülről kell felhívást érzékelnünk, és emiatt arra figyelnünk, hogy örüljünk valaminek.
Két oka is lehet annak, hogy erre a külső felhívásra szükség van.
Az egyik, amikor alapból szomorkodunk, búskomorak vagyunk, hiszen erre is találunk okot, meg hát vannak olyanok, akik eleve depressziós hajlamúak, a rosszat hamarabb meglátják és hamarabb arra fókuszálnak, mint a jóra.
És van egy másik oka: az, ha az öröm tartalma más, mint amire föl akarja hívni a figyelmünket a bibliai hagyomány és tapasztalat. Mert ha elég figyelmesek vagyunk, vagy ha könnyen leköti a figyelmünket apró-cseprő dolog, akkor bele tudunk feledkezni ezek örömeibe. Kicsit úgy, mint ahogy arról Szentmihályi Mihály flow-ja tanít néha nagyon kreatív, apróságokban is elmélyedő személyiségtípusok és helyzetek leírásában. Ezek is örömek, lendületet adóak, de van másik!
A biblikus küldöttek feladata, hogy kitágítsák a horizontunkat. Nem akarják megtagadni a nehézségeket, nem akarják megtagadni az egyéb szépségeket, örömöket, hanem egyszerűen megfelelő, helyiértékük szerint adják meg azok rangját és helyét, mellé pedig fölhívják a figyelmünket újabb örömökre.
Gyűjtsük ki a mai, advent harmadik vasárnapjának szentírási részeiből ezeket:
Örülni: miért?
mert az Úr közel van - természetesen ez csak annak jelent valamit, akinek fogalmi rendszerében az Úrhoz pozitív tartalmak kapcsolódnak.
mert az Üdvözítő születésének nagy emléknapja közeledik - természetesen ez csak annak jelent valamit, akinek fogalmi rendszerében az Üdvözítőhöz és a Karácsonyhoz pozitív tartalmak kapcsolódhatnak.
mert a szegényeknek hirdetik az örömhírt - természetesen ez csak annak jelent valamit, akinek fogalma van arról, mit jelent szegénynek lenni és mit jelent abból kiemelkedni. Aki együtt tud érezni a szegénnyel.
mert a megtört szívűek gyógyulást kapnak - természetesen ez csak annak jelent valamit, aki már volt érzelmileg vagy fizikailag súlyos beteg és megtapasztalta, mit jelent felgyógyulni, vagy őszintén arra vágyni.
mert megszabadulnak a foglyok - természetesen ez csak annak jelent valamit, aki már volt megkötözött, felismerte azt és szabadulni akart volna belőle és sikerült neki.
mert meghirdetik az Úr kegyelmének esztendejét - természetesen ez csak annak jelent valamit, aki érti, mit jelent a kegyelem.
mert az üdvösség ruhájába lehet öltözni - természetesen ez csak annak jelent valamit, aki érti, mi az üdvösség.
mert Isten az igazság köntösét teríti fölkentjére - természetesen ez csak annak jelent valamit, akinek az igazság és a fölkentség fontos.
mert mint vőlegényt és mennyasszonyt díszítik fel Isten szolgáit - ennek pedig az tud örülni, aki a boldog házasság képét valóságként élheti meg életében, vagy őszintén remélheti azt.
mert az Úristen igazságot és magasztalást sarjaszt minden nép színe előtt - ennek az tud örülni, aki nem csak saját szűk környezete örömének tud örülni, hanem másokénak ugyanúgy, mint a sajátjának.
mert hűséges az Isten és ő viszi végbe a jót - ez pedig csak annak számít, aki maga is hűséges, vagy az akar lenni és mer ráhagyatkozni Isten erejére.
Öröm-okok, amelyek feltételekhez kötöttek. De épp attól lesz még nagyobb az öröm, ha a feltételekért - Isten szeretetében, közösségében és kegyelmében mi magunk is fáradozhatunk, tehetünk érte valamit.
Öröm: nem ingyen sültgalamb, hanem megérdemelt, közös fáradozás jutalma.
Laurinyecz Mihály atya
2. Ádventi vasárnap - gondolatok
(a video - üzenetet itt tudja megtekinteni)
Gájer László
Advent, a történelem átimádkozásának ideje
Az egyházi évben Advent az az időszak, amikor a leginkább megmutatkozik egy sajátos kategória, a történelem kategóriájának jelenléte. Ebben az időszakban ugyanis visszatekintünk Isten és ember közös történetére, és az üdvösségtörténet átimádkozása által elevenen tapasztaljuk meg az időt. Lüktet a történelem, amikor ezekben a napokban a próféciák felolvasása által visszatekintünk a szövetségkötés nagy pillanataira: Istennek az Ádámmal, Noéval és Mózessel kötött szövetségére. Az Ádámmal kötött szövetség az első, az egész emberiséggel kötött alapvető szerződés, amely elköteleződés megerősítést nyert a Noéval kötött szövetségben a vízözön után. Ennek jele a szivárvány, Isten megújuló elköteleződésének szimbóluma. A Mózessel kötött szövetség már Istennek a választott néppel való frigyre lépése, melynek során az Úr Törvényt adott és visszavonhatatlanul eljegyzete magát Izraellel. A Karácsony Jézus születésének az ünnepe, amely születés a végső szövetségkötés. Ennek pillanatában Isten végérvényesen és felülmúlhatatlanul döntött az ember mellett. Ahogy az emberiség évezredeken át - akár indirekt, nem tudatos módon - várta az üdvösséget, és az üdvtörténeti térben fokozatosan élte meg a növekvő beteljesedést a szövetségkötések által, úgy éljük mi is át minden Adventben újra és újra ezt a várakozást, hogy aztán Karácsony ünnepén a megtestesülés végső és visszavonhatatlan eseményét megünnepeljük. Érezzük és újraéljük tehát a történelmet, az üdvösség történetét.
Helyzetünk persze feszült, hiszen a szövetség már megköttetett, Isten emberré lett, és ez megmásíthatatlan. Azonban a beteljesülés csak a Parúziában, Krisztus második eljövetelekor nyilvánul majd meg a maga teljes erejében. Ebben a feszültségben, a „már igen" és a „még nem" feszültségében élünk tehát. A középkorban III. Ince pápa elmélkedett az Úr eljöveteléről úgy, mint ami folyamatosan, ma is történik. Eljött ugyanis az Úr elsőként a megtestesülés által „a test felhőjében", ez az ember melletti elköteleződése pedig a kereszten mutatkozott meg véglegesen, amikor az Úr eljött „a halál tusájában". Eljön azonban a Mester mindig, amikor az imában megtapasztaljuk vagy a szentségekben magunkhoz vesszük őt, mely eljövetel „a kegyelem harmatában" történik. Várjuk azonban a végső eljövetelt, Jézus teljes megnyilvánulását „az ítélet tüzében", amely már maga a teljesség, az eszkathon, a világ és minden ember sorsának végső beteljesedése.
Az Úr már eljött. Azonban mi minden évben újra várjuk őt. Karácsonyra készülve emlékezünk az üdvtörténet megtestesüléshez vezető eseményeire, egyben pedig engedjük, hogy a mi életünk szubjektív idejét is érintse az üdvtörténeti idő. Ezzel pedig a végső beteljesülés várakozásába állunk bele, Karácsonyra készülve és a második eljövetelre tekintve. Isten adja meg mindannyiunknak, hogy a várakozásunk egyszer beteljesedjék Isten örök országában!
1. Adventi vasárnap - gondolatok
(a video - üzenetet itt tudja megtekinteni)
Kedves hallgatók!
Advent van, egy új egyházi év kezdődik el, és a liturgia felkészít minket Jézus Krisztus születésének ünneplésére. De nemcsak a Messiás első eljövetelére emlékezünk, hanem az Úr Jézus második eljövetelére is.
Végre itt vannak ezek a hangulatos napok! Esténként a Veres Pálné utca is ünnepi fényben ragyog. A reggeli roráté szentmisék az éberség és a virrasztás magatartását erősítik bennünk. A járványhelyzet idején egy-két külső szokás átalakul vagy megváltozik, de a lényeg mégis ugyanaz marad: felkészíteni a szívünket a hozzánk érkező Úr befogadására. Ebben segít az evangélium tanítása és a felebarát szolgálata. Most ne csak a kezünket, hanem a szívünket is tisztítsuk meg, hogy örömünk majd teljes legyen.
Már az első adventi napjaink legyenek elkötelezettek a szeretetben és a szolgálatban! Ha ezt tesszük, nem fogjuk figyelmen kívül hagyni a közénk érkező Messiást, aki megtestesült, és az életét adta értünk. Mi is adjunk magunkból valamit - időnket, felajánlásokat, segítséget, áldozathozatalt és imádságot -, mert csakis így lesz értelmes és tartalmas a betlehemi jászolhoz vezető út. Ez lesz majd az a „Csodálatos Jel", amelyre rámutatnak az angyalok, és amelynek vágyott megpillantásakor a Szűzanyával, Szent Józseffel és a jó pásztorokkal dicsérhetjük az emberi természetet felvett Isten Fiát.
Adventben mindig megtapasztaljuk, hogy Isten jön felénk. Most azonban nekünk is meg kell mutatnunk, hogy mi is haladunk őfelé. A találkozáshoz felkészülésre van szükség, ezért a próféták által oly sokszor kért megtérés legyen jellemző ránk az advent folyamán. Isten az alázatos, megtört szívet kedveli, s ha ajtót nyitunk neki, akkor belép hozzánk, és velünk marad. Így tapasztalhatjuk meg nap mint nap az adventi lelkülethez való hűségben, hogy velünk az Isten, ő az Emmánuel.
Örömteli Adventet, sok kegyelmet, egymásra vigyázó lelkületet, és a tartalmas Krisztus-várásban és ünneplésben megnyíló szívet kívánok mindenkinek, professzor kollégáim nevében is:
Kránitz Mihály atya
Az idő gépházában - zenei bevezetés az egyházi év kezdetére
Bali János
